p.sz. 3666. előtt, Choler uralma. Kyria bukását követően, káosz és halál uralta az Onpor medencében fennmaradt apró kolóniák életét. Élőholt hordák, Ork hadurak, megkeseredett Kyr katonák, a szétvert légiók irányítás nélkül maradt tisztjei dúlták fel a vidéket. Egy túlélő anyr, Choler rah Wuxor egy légiónyi pusztítóval rendet vágott a káoszban, s elfoglalta Vault Ful Vien Dar feldúlt kastélyvárosát, melynek a Wuxor nevet adja. Székhelyét az Oltár hegyen magasodó ősi palotában rendezi be. Egy maroknyi ork törzs, kiket nem pusztított el a háború, behodol Cholernak, s hűséget esküdnek neki. Az idő múltával Wuxor a legöregebb városállammá válik Kyria bukása óta, s az Onpor medencében majd minden kultúrában az állandóság, a sérthetetlenség szimbóluma lesz, uralkodójával a hatezer esztendős Cholerral együtt.

P.sz. 3666. Choler con Wuxor gyilkosság áldozata lesz. Gyilkosainak egy része elmenekül, a többiek holttestét pedig a csatornarendszerbe dobják. Minemort azonban a Bíbor Lepel új életre kelti Choler mentális parancsára. A hatalmat a legrangosabb földesúr Eric da Skullos kezébe ajánlják, aki egyben az Alkonyat Lovagrend akkori nagymestere is. Eric azonban bölcsen visszautasítja a koronát, és életre hívja a nemesek tanácsát, melyen Wuxor nemességének színe java részt vesz, és a rend fenntartása érdekében megalakítják a Kilencek Tanácsát, mely Wuxor legvagyonosabb ariszokratáiból állt össze. Az egyház, mely Wuxor felett őrködő szerepét évezredek óta játszotta Choler mellett, szinte azonnal visszavonult templomai rejtekébe. A papok között is megüresedett az a hely, melyet Choler töltött be, rendet tartott a káosz hívei között. A három Rontásérsek egyből összekülönbözött a pozíció betöltésére szánt személy kilétén. Végül, Gidious az Oroszlán Rontásérsek megölte Arakhot, a Bak Rontásérseket, amivel egycsapásra megrendítette Wuxor hitének egyensúlyát. Sekha, a Kígyó Rontáséreseke behódolt Gidiousnak végleg megszűntetve ezzel a többezeréves tradíciót, mely a három Rontásérsek fölé helyezete a Főpapot. A Frahhiták maradéka elmenekül Wuxorból, Inem Setála segítségével (kicsempészi őket), majd Tysson Darh tavának szigetén, egy régi kúriában húzzák meg magukat új vezérük Zaroaéaster vezetésével.

P.sz. 3667. A Kilencek Tanácsa megválasztja Marqash - Eric Da Skullost a tanács Mentorává (Primdor), mely lépéssel egy uralkodói szimbólumot állítottak Wuxor élére, hogy élét vegyék azon hiedelmeknek, miszerint Choler él és vissza fog térni. Ezzel a lépéssel nem csak a belső feszültségen akartak enyhíteni, hanem megmutatni szomszédaiknak, hogy képesek fentartani a rendet a városállamban. Az a tény, hogy da Skullost nem régenssé, vagy királlyá tették, azt kívánta a közvélemény tudtára adni, hogy a nemességnek semmi köze Choler halálához. A Frahhita irányzat maradványának sorai közt széthúzás kélt, mikor Zaroaéaster jogát a vezetésre megkérdőjelezte Ivavytarros, a rend második legerősebb hatalmú papja. Zaroaéaster belátta, hogy túl gyengék ahhoz, hogy szembeszálljanak Gidiousssal, de azt is tudta, amíg az ő kezükben van a Hét Hold Tekercse, addig Frahh szektája fennmarad. Ivavytarros ezzel szemben úgy hitte elegendő lesz a hit, melyet Tharrba vetettek. Így lassan visszaszivárogtak Wuxorba Ivavytarros és hívei, majd lázadást szítottak és visszafoglaltak két templomot is. Az Alkonyat Lovagjai azonban mindkettőt körbevették, míg Gidious és papjai latba vetették minden erejüket a lázadókkal szemben. Az utolsó Frahh, a Baknak szentelt templomot is Tharr kegyelmébe ajánlotta Gidious, miután leverték a Frahhiták lázadását, eret vágva ezzel Arakh örökösein, akik arra kényszerültek, hogy elhagyják a városállamot, és Xorh dombjai közt leljenek menedéket. Suttogták az emberek, nem véletlenen ez, hiszen Marquash Inem Setálaról mindenki tudja, hogy Frahhnak áldozott. Ezek után Zaroaeaster feladta papi mivoltát, és önként járult Gidious színe elé vezeklés képpen. Gidious értékelte a bátor tettet, így megkímélte a férfi életét. A megmaradt Frahhiták árulónak kiáltották ki Zaroaeastert, kinek helyét Borsellus vette át.

P.sz. 3668. A Kilencek Tanácsa válaszút elé került. Lescaut indítványozására, Uralkodói Tanácsot hívtak össze, a városállamok nagyjai: Lescaut, Awakhe, Enyng, melyre meghívást küldtek Wuxor „uralkodójának" is. A nyílt provokációra Korrakh bölcsességének hála, nem hadüzenet volt a válasz. Hanem egy teljesen meglepő fordulat. A Kilencek Tanácsa válaszában megüzente, hogy Wuxor uralkodója ott lesz az Uralkodók Tanácsán. A nép előtt közhírré tették, hogy Wuxornak hamarosan új uralkodója lesz. Az emberek kíváncsian suttogták a neveket, de biztosat senki sem tudott. Olyannyira, hogy a Kilencek Tanácsa, sem volt még biztos a dolgában. Ekkor jutott a fülükbe, hogy Eric da Skullos lovagjai közül egy bizonyos Titus Suduth kér bebocsájtást a tanács színe elé. Magurir merészsége meglepte a nemeseket, ugyanis felajánlotta, hogy testőre lesz az új uralkodónak, s életét ennek szentelné. Ekkor hozták tudomására, hogy még korai volt ajánlata, merthogy nincs uralkodó jelölt sem. Gidious azonban ekkor felkereste a tanácsot, és tájékoztatta őket, hogy az Orkvárosban feltűnt valaki, akinél jobb uralkodót keresve sem találhatnának. Lothar D'Lare, annak az ork vezérnek a leszármazottja volt, aki hűséget fogadott Choler con Wuxornak. D'Lare Kránban tett szert olyan tapasztalatokra, melyek által páratlan harcossá vált. Olyannyira, hogy egy kráni herceg, bizonyos Xusha con Deverus földbirtokkal ajándékozta meg. A Kilencek Tanácsa értetlenül állt Gidious javaslata előtt, hiszen az orkok egyé váltak Wuxor történelmével, de arra sosem volt még példa az elmúlt hatezer éveben, hogy egy ork bekerüljön az arisztokrácia felső köreibe, az a tény, hogy uralkodóvá válaszanak egyet egyenesen hajmeresztő volt. Mindenki őszinte döbbentetére azonban Korrakh con Aberis egyetértett Gidiousssal. Hiszen miféle uralkodó az, akinek nincsen, csak névleges hatalma, mert földjei mind a nemesség kezében vannak. Ennél fogva a tanács színe elé hivatták Lothar D'Laret, és felfedték neki szándékukat. Az ork azonnal belement, egyetlen kikötése volt csupán: Saját elit gárdát akart felállítani. A nemesek természetesen beleegyeztek ennek a semmiségnek tűnő kitételbe, így másnap Wuxor már új uralkodóját ünnepelhette. Az ork személye általános döbbenetet váltott ki a wuxoriakból, de nem kérdőjelezték meg a Kilencek Tanácsának döntését, annál is inkább, mert az új királyt maga Gidious Rontásérsek avatta fel. Így az Uralkodók Tanácsára már Wuxor uralkodójaként érkezett meg Lothar D'Lare, ám senki más nem ment el, Lothart ugyanis megelőzte a híre. A környező országok uralkodói nem voltak hajlandóak egy orkot uralkodónak - velük egyenrangúnak - tekinteni.

P.sz. 3669.  Lothar D'Lare bejelenti a tanácsnak, hogy élve jogával megérkezett az uralkodói elit gárdája, és azok parancsnoka Kránból. A nemesek körében zavart keltett a hír, de a zavart hamar a felháborodás váltotta fel, mikor kiderült, hogy kétszáz lovagból áll az uralkodóhoz lojális elit gárda. Velük együtt pedig színre lép két Ranagol pap is. A tanács azonban tehetetlen volt ez ügyben, hiszen biztosították a király ezen jogát. Így már Lothar D'Lare megszűnt bábkirály lenni, s megtette az első lépést afelé, hogy hatalmat szerezzen magának. A Tanács aggódva figyelte törekvéseit, de már késő volt visszakozni.

P.sz. 3670. A Király bejelenti, hogy ezentúl hatalmas ünnepséget rendez minden évben, megkoronázásának napján. A nép kíváncsian fogadja a dolgot, de az ingyen étel - ital, és a megannyi rendezvény ámulatba ejti őket. Ezúttal D'Lare üzen a szomszédos városállamok uralkodóinak, hogy legyenek a vendégei. Egyedül Enyng uralkodónője Venilla Amanyss fogadja el a meghívást. A Kilencek Tanácsa döbbenten áll az események előtt, de el kell ismerniük, hogy alábecsülték az orkot. Még ez év végén meghal Durtharen Amarquill, Wuxor Sheriffe, így az Alkonyat Lovagrend a király figyelmébe ajánlja Titus Sudduth lovagot, aki kivállóan elláthatná a feladatot. A király azonban elit gárdájának - a Hét Hold lovagjainak - vezetőjét, a rejtélyes Darkh Corvust jelöli a pozícióra. Noha az eset nagy felháborodást kelt, a Nagymester, Eric da Skullos elfogadja a jelöltet, a mindenkori uralkodó iránti lojalitás legfőbb bizonyítékaként. Titus Sudduth erre a nyilvánvalóan megalázó lépésre, kilép a rendből, és visszavonul családja régi birtokára Tharras Tha Erődjébe.

P.sz. 3670-es évek. Lothar D'Lare megerősíti birodalma határait, saját hadsereget állít fel Wuxornak, melyben az Alkonyat Lovagjai vezető szerepet kapnak. Enynggel tovább erősíti a jó kapcsolatot, és megszűnteti a kereskedelmi adót az Enyngből érkező árucikkekre, mely lépéssel megkárosítja a wuxori kereskedőket, és a nemesek zsebéből húzza ki ezáltal a legtöbb pénzt. Az emberek azonban egyre inkább a szívükbe zárják, hiszen temérdek áru árasztja el a piacokat, és a kalmárok egymás alá licitálnak. D'Lare templom építtetését rendeli el Ranagolnak a mindenhatónak. A Kilencek Tanácsa figyelmezteti a királyt, hogy túl messzire ment, mire Lothar feloszlatja azt. Gidious, az Oroszlán Rontásérseke visszavonul a wuxori könyvtár mélyére, Tharrnak egyre kevesebben áldoznak Wuxorszerte. A Frahhiták Borsellus vezetésével, eközben egyre többször csapnak le az Oroszlán, és Kígyó rendek papjaira, P.sz. 3678-ra nem marad egy templom sem Wuxoron kívül, melyben papok élnének. Lothar D'Lare eléri, hogy a szomszédos országok uralkodói mind elküldjék követeiket Wuxorba acélból, hogy megismerjék egymás terveit a jövővel kapcsolatban, így Wuxor is követeket küld az adott országokba (Lescautba Saiquo Raquan megy).

P.sz. 3680. A nemesek titkos összejöveteleken újra megalapítják a Kilencek Tanácsát, és felkérik Eric da Skullost, hogy a belső lovagi körrel vegyen részt a tanács ülésein. Eric da Skullos azonban visszautasítja a meghívást, így a nemeseknek már csak egy választásuk marad. Titus Sudduth fogadja őket, és felajánlja, hogy Tharras Tha Erődje adjon otthont ezentúl az összejöveteleknek.

P.sz. 3682. A Kilencek Tanácsa elhatározásra jut, és felajánlja Titus Sudduthnak, hogy legyen ő annak a zsoldosseregnek a főparancsnoka, melyet az Alkonyat Lovagjai ellenében verbuválnak majd, hogy megdönthessék Lothar D'Lare hatalmát. Titus elfogadja az ajánlatot, és elégtétellel tölti el a közelgő bosszú tudata, melyet az őt ért sérelmekért állhat az Alkonyat Lovagjain, akik elárulták őt (Különösen Eric Da Skullos).

P.sz. 3680-as évek. Nehéz megmondani miért, de a király hatalma meginogni látszott a nyolcvanas évek vége felé. A feketepiac virágozni kezdett, a nem megfeleő hivatalnoki munka és a felelősségre vonás hiányában. A kereskedelem akár a Skor úgy folyt keresztül a városon magával sodorva minden hasznot és erkölcsöt. Az Alkonyat Lovagjai képtelenek voltak felügyelni a feketepiacot éltető bűnszervezeteket, a megfelelő rendeletek és szervezettség hiányában így körükben egyre több hang szólt az ellen, hogy a város Sheriffje egy másik lovagrend tagja. Szárnyra kél a hír, hogy D'Laret szívesebben látnák holtan jónéhányan a főnemesek közül akiknek a zsebéből rengeteg pénz folyt el. D'Lare ügyet sem vetett a pletykákra, mígnem saját testőrei közül, akik az Alkonyat Lovagjai köréből kerültek ki, megpróbálták meggyilkolni. Ezekután szigorító intézkedéseket vezetett be és bejelentette, hogy a király saját bandériumot fog felállítani, mely a legjobb zsoldosokból, messzeföldi kalandozókból fog állni. Ez volt a végső jel melyre a nemesek vártak. Tudták ha ez bekövetkezik végük....

P.sz. 3689. D'Lare elhatározza, hogy a legjobb testőrökkel veteti körbe magát, ezért meghírdeti a „Nagy Viadalt", melynek győztese hihetetlen vagyont kap és lehetőséget, hogy a kiályi testőrség tagja legyen. A Kilencek Tanácsa elérkezettnek látja az időt a cselekvésre. Messze földről kalandozókat bérel, hogy vegyenek részt a viadalon és kerüljenek a király közelébe, hogy megölhessék. Vanquír da Skullos rálel a Sárkányszáj hegységben rejlő Ezüst Sárkány templomára, majd bezáratja az ott müködő bányát.

P.sz. 3691. Véget ér a Nagy Viadal, melyből hatan kerültek ki győztesen, akik a királyi testőrség tagjaivá választatnak. Mind a hatan a Kilencek Tanácsának zsoldosai. Nem sokkal a viadal után azonban lelepleződnek, de feladatukat elvégzik, kis híján Darkh Corvussal is dűlőre jutnak. A nemesek Titust és csapatát uszítják az életben maradtakra fizetség gyanánt. Eztán pedig magával Titussal számolnak le, egy áruló segítségével, így szert tesznek Duumtharr tartományára, és Titus seregének egy részére, akiket elküldtek a Kharkadi barbárok földjére, hogy hozzanak létre egy helyőrséget, elejét véve a hideg évszak előtti portyáiknak, melyek évről évre több kárt okoztak a keleti tartományokban. Az emberek döbbenten fogadták a hírt, hogy meghalt a király. A Kilencek Tanácsa mosta kezeit, azzal, hogy most a szükség kovácsolta egybe őket újra, nem holmi összeesküvés a király ellen. Enyng hadüzenete azonban hamar megérkezett. A nemeseknek nem volt tehát más választásuk, a sebeiből ijesztően gyorsan felépült Darkh Corvusnak felajánlották a kormányzói pozíciót, hogy segítse vezetni a városállamot a Kilencek Tanácsának. Az időközben Ranagol szimpatizánssá lett Enyng elállt a háború tervétől és üdvözölte Wuxor ideiglenes hatalmát. A király halálhírének hallatán, Lescautból visszatér a wuxori nagykövet, Saiquo Raquan. Vanquír előtt felfedi magát a rejtőzködő, Seth Aar Goor, az Ezüst Sárkány, és tanítványává fogadja az ifjú marquast. Vanquírt felkeresi az Athalon rejtőzködő Borsellus, és segítséget kér tőle Gidious ellenében. A da Skullos sarj pedig ígéretet tesz a Frahhitának.

P.sz. 3692-93. Corvus felfedi lapjait, és a tanács tudtára adja, hogy nemsokára Wuxorba érkezik mestere: Xusha con Deverus kráni herceg. A herceg hajlandó a városállam megüresedett trónjára ülni, amennyiben Ranagol vallását elismerik államvallásnak, és elismerik az Oltár hegyet örökös királyi birtoknak. A Kilencek Tanácsa tudta, hogy döntenie kell, de még túl frissek voltak Wuxor sebei, a városállam még nem állt készen egy újabb csapásra, így gondolkodási időt kértek. Corvus tudta, hogy csak arra kell az idő, hogy őt valahogy eltávolítsák az útból, ezért úgy döntött nem tárgyal többé a nemesekkel.

Felkereste hát Titus Sudduthot, aki időközben megmaradt zsoldosaival visszavonult az Enyng-i határvidékre, és a két városállam határvárosainak kifosztásából tartotta fenn magát. Ekkor ragadt rá gúnyneve: Raza Bellear - Őrült Rabló. Számtalan kisebb falu lett a lángok martalékává áldásosnak éppen nem nevezhető ténykedése során. Corvus mégis ráakadt. Másodmagával (Saiquo) kereste fel Bellart. Felajánlotta neki, hogy legyen részese egy hódító tervnek, mely egybekovácsolja a háború tűzében az Onpor medence városállamait, és létrehozza a Wuxori birodalmat. Raza egy feltétellel mondott igent, miszerint ebben a birodalomban nem lesz helye egyetlen ma élő wuxori nemesnek sem. Corvus elfogadta feltételét, és hercegi rangot ajánlott fel neki, embereinek pedig földet. Eztán a kormányzó felfedte Raza előtt, Wuxor felszíne alatt meghúzódó rejtélyek kulcsát. Elmondta, hogy az Alkonyat Lovagjainak egy része (Fakó Szellem) megelégelte, hogy a nemesek azt tesznek, amit a kedvük diktál, s ha kell boldogan csatlakoznak hozzá (Raza Bellarhoz) akire példaképükként tekintenek. Így a hadsereg sem jelenthet gondot többé. Sagal Kuthoth, az Alkonyat Lovagrend jelenlegi nagymestere pedig hamarosan az ő (Corvus) vazzallusa lesz (Tharras Tha Erődje). Ennek tudatában Raza meggyőződött arról, hogy ezúttal valóban eljött a változás ideje, a Choler által uralt Wuxor hatalamas fájáról hamarosan lehull az utolsó kilenc megsárgult levél is, kinek már lejárt az ideje, csak még nem vették észre.

Raza eztán vérszerződést kötött Saiquo Raquannal. Nem sokkal ezután felkereste Borsellust, akit támogatásáról biztosított az Alkonyat Lovagjaival, és Gidioussal szemben. Ez új erőt adott a Frahhiták addig csak vegetáló rendjének. Borsellust időközben Vanquír megbízta egy feladattal, melynek fejében hajlandó segítséget nyújtani a papnak. A Frahhita elárulta Raza Bellarnak titkos szövetségesét s, hogy ha segít neki el tudnák söpröni a Kilencek Tanácsát és Gidioust Wuxor színéről. Raza Bellar beavatta Corvus távlati terveinek egy részébe a Frahhita főpapot, kinek így sikerült a bizalmába férkőznie. Borsellus személyesen Razával, hatvannégy csatlósával, és kilenc paptársával együtt vágott neki Balur sztyeppéinek, hogy eljussanak Arrak Tscha mocsarába, ahol a gyíkemberek utolsó szabad törzse élt, Vanquír megbízásából. Rendkívül nehéz megpróbáltatások árán harminchét fő veszteséggel sikerült bejutniuk Arrak Tscha mocsarának szívébe, ahol fogadta őket a gyíkkirály, ki valamiféle jóslatot emlegetett, mely az Ezüst Sárkány visszatéréséről szólt. Borsellus felajánlotta, ha bejuttatja őt, és néhány papját ( a három életben maradtat) Homályláp citadellájába, ők megszerzik Alkin Ughakk koponyáját, és Háromláncos Buzogányát, melynek segítségével megtörik majd a gnollok évezredes uralmát, és a gyíklények lehetnek elnyomóik urai.

p.sz. 3694. Adron Tercének első hónapja, Városállamok: Wuxor.

P.sz. 3694. Hűs Évszak - Morgena Hónapjai, A Pókok Hava, Ewelian Hete:

Silas megérkezik Athal határába, Lescaut felől. Üldözői rajtaütnek, és ő megsebesül, de egérutat nyer az erdőn keresztül. Éjszaka farkasok támadnak rá, de egy Süket Ilony nevű nő, és annak szolgálója Kelroy Helbow megmentik őt a pusztulástól. Majd Silas, Ilony szakértelmének hála egy hét alatt felépül.

Tyron Al Kathar, és kompániája megérkeznek Ifin városába, ahonnan megállás nélküli menetelésbe kezdenek, míg el nem érik Xorh dombjait észak felől.

Kanaga Hazalid elhagyja eddigi otthonát, és újat szerez magának, a Kereskedők útjának legvégében. Pechére, a Beszerzők egyik befolyásos szövetségesével végez. A dolognak hamar híre megy, de a szervezet egyenlőre nem tesz lépéseket a dzsad ellen. Kanaga pedig belekóstol a szabadság új érzetébe.